Tájház


2002-ben a nyugdíjasklub elhatározta, hogy egyesületé alakul. Ekkor született az a döntés, hogy összegyűjtjük és megmentjük a községben még fellelhető régiségeket. Ebbe egyaránt beletartoztak a használati tárgyak, a bútorok, a gazdasági eszközök és szerszámok, valamint viseletek, dísztárgyak is. Mi az időt az 1900-as évek elejétől jelöltük meg, vagyis szinte az egész XX. századot. Gyűlt is az anyag szépen, nálam volt raktározva a melléképületben, ahová már szinte be sem lehetett menni, olyan nagy volt a felhozatal.

A fordulat 2006-ban történt, amikor Jászboldogháza rendezte a Jászok Világtalálkozóját. Nagyon szerettük volna valahová elhelyezni és kiállítani a gyűjteményt. Polgármester úrral több fajta variációban is gondolkodtunk. Először a paplak melletti kis ház volt az elképzelésünk. Azt gyorsan elvetettük, mert hogy akkor hová helyezzük az egyháztörténeti ereklyéket. Ezután az úgynevezett gázcsere telepre gondoltunk, de az meg messze nem volt autentikus. Ekkor merült fel a bérlemény lehetősége. Besenyiné Jolánka szüleinek a háza üresen állt és Tőle kértük kölcsön az épületet. Ő ingyen és bérmentve rendelkezésünkre bocsájtotta. A nyugdíjasklub az Önkormányzattal összefogva kipofozta, rendbe hozta az épületet és beköltöztettük az összegyűjtött "csodáinkat". A klubtagok mostak, vasaltak, takarítottak, sőt néhányan még bútorrestaurálást is végeztünk a cél érdekében. A lovas szekér felújítását már nem vállaltuk, ezt akkor Nagy János (Csiki) végezte, de úgy gondoltuk, hogy az is szükséges egy régi, paraszti udvarba.

A megnyitó előtt elhívtuk a Jász Múzeum igazgatóját, Hortiné dr. Bathó Editet, hogy nézze meg a művünket. Mi ezt akkor "Népi gyűjtemények házának" gondoltuk elnevezni. A múzeumból kijött bizottság  a berendezés, az elhelyezés és az egész anyag összeállításának időszerűsége miatt TÁJHÁZ-nak  nevezte. Így 2006-ban a Jász Világtalálkozóval egy időben került megnyitásra. A megnyitóra minden szobában elhelyeztük az adományozók névsorát, felraktuk és kifüggesztettük a szebbnél szebb kézimunkákat és az előtérben elhelyeztük  HITVALLÁSUNKAT, amelyhez ma is tartjuk magunkat és így szól:

A múlt emlékei a jövő nemzedéke számára már történelem,
Nekünk ma élőknek kell azt megőrizni és tovább adni.

Néhány év örömködés után újabb változás következett: eladó lett a kis ház. Jolánka néni szólt, hogy vagy megvesszük, vagy kiköltözünk. Ismét törtük a fejünket a megoldáson. Az Önkormányzatnak erre nem volt pénze. Egyesületünk szervezett egy jótékonysági bált azzal a céllal, hogy a tiszta bevételt a megvételre szánja. A rendezvény jól sikerült, de a bevétel nem volt elegendő a vételárra. Már-már izgultunk, hogy hiába való volt a fáradozás, csak ki kell költöznünk, de ismét jött a kérdés: - De hová? Ekkor jött a kedvező fordulat, dr. Pap Béla alpolgármester úr felajánlotta egész éves tiszteletdíját a ház megvételéhez.
Megvolt a nagy öröm, így a Tájház az Önkormányzat tulajdonába került. Egyesületünk továbbra is vállalta a védnökséget, azaz az évenkénti nagytakarítást (mosás, vasalás), az újonnan érkezett tárgyak elhelyezését, az időközben megépült kemence hasznosítását. A Tájházhoz továbbra is jó szívvel várjuk és kapjuk is a tárgyakat.

Jolánka (igaz már nem az ő tulajdona), továbbra is a jó gazda gondosságával látja el a gondnoki feladatokat. A Tájház látogatható tavasztól őszig akár egyénileg, akár csoportosan. Mindenkit várunk nagy-nagy szeretettel.

Orczi Imréné egyesületi titkár