Történet


Területe: 55,31 km2

Belterülete: 157 ha; Lakónépesség száma: 1835 fő /2005/

Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugati határán fekvő település. Talaja lösz és homok. A Zagyva és a Tápió folyók éppen csak érintik a község határát. Bedekovich Lőrinc a XVIII. század végén azt írja róla: "Jász puszta Jász Berény Várassa Terrénumához dél felé kapcsolva vagyon. Tanyákra felosztva használtatik a, földje termékeny, hajdan jász kapitányságnak lakó helye volt." A község vasútvonalon és közúton érhető el.

Történelmi múlt

Régészeti leletekben főként a Csíkos nevű határrésze gazdag, ahol réz-, bronz-, szarmata- és népvándorlás kori tárgyak kerültek elő. Különösen jelentős volt a 251 síros avar temető feltárása.

A település nevét egy Mátyás korabelei oklevélen 1458-ban említik először, Boldoghaza néven. Majd olvashatjuk Bódogház /1550/, Boldogh Zallas /1567/, Boldogháza /1699/, Jászboldogháza /1960/ névalakokban is. Minden valószínűség szerint eredetileg is jász település volt, erre utal a Boldogszállás elnevezés is. Nevében a "Boldog" előtag az eddigi ismereteink szerint a "gazdag" személynévből keletkezett, a "-háza" utótag pedig a megtelepült életmódra utal. A hatvani szandzsák 1550-es összeírásakor 26 férfi lakost találtak a településen. 1567-ben pedig 14 gazda és 2 zsellércsalád lakta. Nem tudni pontosan mikor pusztult el a falu, de a későbbi összeírásokban már nem szerepel. 1667-ben említik újra, mint Berényhez tartozó pusztát.

A redemptio idején (1745-ben) Boldogházáért a megváltási összeget Jászberény fizette ki 8000 rajnai forint értékben.

A XVIII. században gyakran lakatlan, s csak legelőként használják. 1852-ben már ugyan vannak rajta tanyák, de állandó lakossága még hiányzik. Csak az 1850-es években, a tagosítás befejezésekor szaporodott meg a lakosság a pusztán. A változás csak az 1870-es évek után volt tapasztalható. A Hatvan -Szolnok közötti vasútvonal megépülése (1873) kedvezően hatott a település fejlődésére. A lakosság számának növekedése egészen a XX. század közepéig tartott, s ez a folyamat indította el a települést a fejlődés útján. Kialakult a tanyavilág öt központban (Csíkos, Tápió, Alsóboldogháza, Boldogháza, Sóshida), ahol iskolák, olvasókörök létesültek. Ezeken a területeken 500 családi házban kb. 3000 ember élt. Az itt lakók 1946-ban döntöttek arról, hogy Boldogháza önállóvá válását kérik, melyet július 1-jei dátummal dr. Bibó István engedélyezett.

Ettől a kortól számítjuk település jelenkori történelmét.

A pásztorkodás legjelentősebb védőszentje Szent Vendel. A legenda szerint skót királyfiként született, majd letelepedett a Saar-vidéken, mint remete és pásztor. A Tholey-kolostor szerzetesei apátnak választották. 617-ben hunyt el, halálát is legendák övezik. Jellegzetesen népi szent, a pásztorok, juhászok, a parasztok, a földművesek patrónusa, a mezők és állatok védőszentje. Kultusza hazánkban XVIII. században honosodott meg. Ebben nagy szerepe volt a merinói juh gondozásával foglalkozó dél-német telepeseknek, akik a XVIII. század végén vándoroltak be a magyar területekre.

A Vendel-tisztelet magyarországi meghonosodását támogatta a barokk kultúra és a katolikus egyház is. Padányi Márton veszprémi püspök fordítatta magyarra a szent életrajzát. A Vendel-tisztelet egyik jellegzetes területe a Jászság.

Vendel szobrok Jászboldogházán

Az Imrédy út mentén áll az egyik Szent Vendel szobor, amit 1905-ben állítottak. Készítője magyar juhászként ábrázolta, fekete bajusszal, középkori pásztorként, vállig érő hajjal, kezében juhászkampó. Lábánál egy-egy birka fekszik.

A pelei földút mellett volt az ún. tápiói Szent Vendel szobor. Csák József jászberényi kőfaragó mester készítette. 1935-ben állították. Készítője fiatalként, pásztor öltözetben, imára kulcsolt kézzel és égre tekintő pillantással formálta meg.

A szobrot az önkormányzat és az egyháztanács közös elhatározásuk alapján 2000-ben felújítatták, és a község területén, az iskola előtti parkban helyezték el.

A harmadik szobor a csíkosi kövesúthoz áll közel. Ezt is 1935-ben állították és szentelték fel. A szobor középkorú pásztort ábrázol, lábánál kos és egy anyajuh fekszik. Vendel pásztorbotjára támaszkodik, keze imára kulcsolva, tekintete az ég felé néz.

Szent Vendel

Az egri egyházmegye püspöke, Barkóczy Ferenc 1759-ben harangot szentelt fel Szent Vendel tiszteletére Jászszentandráson. 1755-ben készült el a jászberényi ferences templom Szent Vendel oltára. A kultusz a XIX. század végén bontakozott ki, a Vendel társulatok megalakulásával. A társulatok alakulása is az egyháznak köszönhető, de szerepe volt benne a német lovagrendnek is, mely székházát Jászberényben helyezte el. Az útszéli Szent Vendel szobrok ekkor kezdtek megjelenni, erre az időre megnövekedett az állatállomány, és a népi juhtenyésztés jelentősége.

A szent többféle ábrázolásban szerepel, pl. barátként, zarándokként, pásztorfiúként, apátként. Az ábrázolásban néhány elem elmaradhatatlan, ilyen a nyitott vagy csukott könyv, bot, vándorbot, kagyló, rózsafüzér, korona, buzogány, pásztortáska, kobaktök. Lábainál lehet marha, birka, sertés, vadászkürt, táska. A legfontosabb kellék a juhászkampó, a XVII. századtól jelenik meg a szobornál, mint a juhászat címere.

A Jászságban a szoboralakokat jászsági népviseletű juhászként formálták meg. A Vendel szobrokat a legelők szélére állították fel. A szobrokat leginkább fogadalomból emelték, a hagyomány szerint egy valamikor pusztító dögvész megszűnésének emlékére. A szobrok gondozásáról általában építtetőjük, majd leszármazottaik gondoskodtak. Ha nem volt utód, akkor a plébánián alapítvány szolgált a kiadásokra. Jelenleg a Szent Vendel Társulatok híján az egyházközségi képviselőtanácsok vállalják fel a szobrok rendben tartását.

Kultúra, közművelődés, műemlékek

Jászboldogházán és kiterjedt tanyavilágában a XX. század közepéig a kulturális élet legfőbb színterei a tanyai iskolák voltak. Itt rendezték a különböző bálokat, színi előadásokat. A község művelődési háza 1962-ben nyílt meg, amelybe a könyvtár is beköltözött. 1965-ben adták át a szélesvásznú mozit, majd az 1970-es évek elején pedig a termelőszövetkezet pince klubja nyújtott szórakozási lehetőséget. A régi társulatok közül a Szent Vendel Társulat még napjainkban is működik. A tagok feladata többek között a Boldogháza határában (Jakabon és a Csíkosban) álló Szent Vendel szobrok gondozása, karbantartása.

Címer

Jászboldogháza címerét Gerhát Károly tanár úr alkotta meg az önkormányzat megrendelésére 1995-ben. A címerpajzs felül és két oldalán befelé ívelt, az ívek felső két csúcsa 45 fokban metszett, az alsó rész három ívvel fogja össze az alakzatot. A pajzs három részre osztott. A bal oldalán fehér alapon ágaskodó szürke ló, a jobb oldalán kék alapon Szent Vendelt kossal és kutyával ábrázoló motívum van.  A címerpajzs alsó részében kettő,  szimmetrikusan kifelé hajló aranyszínű kalász foglal helyet, melyeket alul negyed ív fogaskerék kapcsol össze. A pajzs jobb és bal oldalán aranyszínű stilizált levélsor, felül háromszög alakban aranyszínű, szimmetrikusan lefelé hajló népi levélmotívum, alatta kürt látható. A címerpajzsot legalul aranyszínű szalag keretezi, rajta Jászboldogháza felirat.

cimer_512

A jelképek jelentése:

Kalász: a jó termőföldre, a földművelésre utal

Ló: a régen nagy hírű állattartásra utal

Szent Vendel: a település határában fellelhető szobrokra utal

Fogaskerék: a Radiátorgyárra utal

Lehel kürtje: a Jászság szimbóluma